Hétfőn messzebb mentem, egészen a Karl-Marx Straße-hoz, mert egy hatos vizet és tejet akartam venni, ami ugye nehéz és olyan Aldit kerestem ami közvetlenül az S-Bahn megálló mellett van. A K-M Str. Neuköllnhöz tartozik. Helga és Rolf is ebben a körzetben laknak (ők Rathaus Neuköllnnél). Amikor hozzájuk mentem nem tűnt fel, de most megbizonyosdtam róla, hogy török körzet. És nem tetszett. Nem volt semmi rossz (leszámítva persze az állandóan feltúrt utakat) de van valami ezekben az éjfekete szemekben. Aladint bírtam, de van valami Jumurdzsákos azokban a fekete szemekben... Lényeg a lényeg, hogy teljesen fölöslegesen ragaszkodtam az Aldihoz, mert lehet hogy olcsó ugyan de abszolút nincs választék! Még 0,1%-es tejük sem volt! Az üvegeket viszont visszaváltottam, nagyon édi kis masinájuk van a Pfand-Flaschekhoz. Valami 2€-val kevesebbet viszettem miattuk a kasszánál.
Kedden a kajakozás rövidebb volt, ezúttal Saskiával szálltam hajóba (Ő Kati, a másik csoportvezető lánya). Megengedtem hogy hátra üljön, ezáltal Ő kormányozott és csak mentünk körbe... körbe... nagyon kicsi körökbe. Aztán ha emlékezetem nem csal, vagy elmentem a Kauflandba hogy végre vegyek 0,1%-os tejet vagy nem mentem sehová. De, azt hiszem határozottan akkor vettem tejet. És zabpelyhet is, mert amit otthonról vittem már elfogyott. 0,35 centért vettem a fél kilósat! Ami otthon 200 forint!
Szerdán volt egy kisebb vihar esővel meg minden és mire délután bekapcsoltam a gépet, valami kínja volt az internetnek. Vagy tucatszor indítottam újra a gépet, de semmi. Úgyhogy teljesen el lettem volna zárva az külvilágtól, ha nincs Caleb... Anya, köszi hogy rábeszéltél!
Esett is, netem sem volt, itt maradtam! Kimostam pár zoknit az univerzális mosópasztával és a minivasalót is használtam másnap reggel. Csak aztán találtam egy rendes vasalót! Deszt.víz nélkül is működött.
És most jön a csütörtök, amikor is egész nap esett. Mi mégis elmentünk, méghozzá a FEZ-be. Abban a pillanatban, mikor megérkeztünk elkezdett esni. De azért hagyták, hogy a gyerekek a játszótéren szórakozzanak. Majd még tovább az esőben elmentünk állatokat simogatni. Persze senkinél sem volt esőköpeny vagy esernyő (leszámítva persze engem). Megnéztünk pár kitömött állatot is... Aztán csak felfogták, hogy nem jó a szabadban és bementünk a FEZ épületébe, ahol szabadjáraengedtük a kis hipermozgékony kölykeinket és rájuk sem néztünk. Szó szerint, mert hogy felszívódtak. De nem úgy tűnt, mintha bárki is aggódott volna értük. Ittunk Petrával egy kávét és egész végig Thomast szidta, hogy be kellett volna telefonálnia és megszervezni a dolgot, mert úgy mennyivel jobb lett volna. És igaza van. Nem tudom Thomasnak mi a dolga, de tényleg nem csinált semmit. Olcsóbban és több mindent csinálhattunk volna, arról nem is beszélve, hogy talán mi is ebédhez juthattunk volna...
A hatalmas mászótoronyba csak 1,50 cm-ig lehetett bemenni. Olyan szívesen lettem volna akkor kicsit alacsonyabb... :) De nekem is megvolt a vidámságom, találkoztam Harisnyás Pippivel!!!
Szerintem egyik gyereket sem kellett este álomba ringatni. Nagyon jól érezték magukat, ahogyan én is. :)
