Azt hinnénk, hogy ma megtudtam valami újat, mert voltam németen tanárnőnél. Sajnos nem :(
(Semmi információértéke ennek a postnak, de nem tudtam megállni, hogy ne írjak.) De felírtam az e-mail címem, úgyhogy az információ hamarabb is érkezhet (bár mindig felhív, ha van valami hír).
Azt viszont tudjuk, hogy jövőhéten hétfőn megyek és újabb három témát (Tagesablauf, Kino,Theater, Konzerte és Persönliche Dienstleistungen) kell bevágnom (lehetőleg jobban mint azokat amik mára kellettek: Sport, Mode, Kleidung, Haushalt, Hausarbeiten).
Legközelebb információval telített postot fogtok olvasni. Addig is jó lenne, ha a tanulásra koncentrálnék, mert nagy valószínűséggel nem fognak felvenni az első helyre és akkor...
Mindig is szerettem volna rendszeres blogot vezetni egy utazásról. Tavaly életem egyik addigi legnagyobb élménye a londoni kiruccanás volt. Sajnos laptop híján erre eddig nem volt lehetőségem. Most, hogy velem van Barry (Dell Inspiron N5010) ennek nincs akadálya. Mert biztosan magammal viszem Berlinbe.
A fantasztikus anyanyelvi tanáromnak köszönhetem, hogy július 4-től 29-ig Berlinben dolgozhatok. Gyerektáboroztató leszek, a kisemberek reggel jönnek, este mennek. A dátumon kívül más pontos információt még nem tudok. Úgy értesültem most szállást keresnek nekem, és tanárnő is felhívott szombaton, hogy 100% az utazás.
Sokat gondolkoztam, mivel utazzak, de csak a vonat lehet a befutó. 12 óra az út Budapesttől, tehát még rá kell számolni azt a két órát, amíg oda eljutok. Ebben már van gyakorlatom, hisz mamáékhoz is 12 óra az út. (Lehet hogy hozzájuk nem jutok el az idén.) Sajnos emiatt lemaradok a Balaton körbetekeréséről is, de annyi baj legyen. Ez sokkal nagyobb kalandnak ígérkezik.
Azért hívom ezt nagyobb kalandnak mint a londoni, mert ez valóban az lesz. Londonba nem egyedül mentem. Ráadásul kevesebb időre, plusz az angol tudásom meglehetősen jobb mint a német. Ezeket a pontokat figyelembe véve, még merésznek is nevezhetném magam. Persze nem fognak eladni a németek... De a vonat út hosszú és félő, hogy elbóbiskol az ember amit esetleg a csomagja bánja... Most teljesen egyedül leszek, mint a kisujjam. Isteni szerencse, hogy létezik a Skype.
Ez egyenlőre nem egy nyílvános blog. Szeretnék szabadon írni, igazából szüleimnek, és barátaimnak készült. Mert ~ 25 nap hosszú idő és nem tudom milyen munkarendem lesz/mennyit kell majd utaznom és lehet, hogy valaki hiányolni fog. Plusz meg akarom kímélni magamat attól, hogy miután hazajöttem mindenkinek egyenként elmesélem a történéseket és megmutatom a fotókat. Mind elfoglalt emberek vagyunk, megpróbálok majd a lehető legtömörebben írni, bár pár levél is tanusítja, hogy ez nem nagyon megy. Ha beindul a typingoló kezem, akkor nincs megállás...
Reméljük a tagolás segít. Remélem érdekesnek találjátok majd a "kalandjaimat", és hiányozni fogok. Természetesen Ti is Nekem, csak remélhetem, hogy nem fogom észrevenni annyi dolgom lesz.
